Nagy menet volt… Már az előkészületek is. Amikor február 3-án, a Szépanyám szőtte műsorunk után eldöntöttük a színházban, hogy elvállaljuk a felkérést, még nem is gondoltuk, hogy mennyi jó döntést kell meghoznunk ahhoz, hogy eljussunk Spanyolországba, és egy ilyen emlékezetes turné részesei lehessünk. Sokáig élt a remény, hogy repülővel utazhatunk, de az elszálló költségek miatt autóbuszra kellett váltanunk, ami – a sok fáradság mellett – nagyon sok élménnyel is gazdagította utazásunkat.
Új hónap, új kaland
A két felkészülő próba még nem volt zökkenőmentes. A csapat tagjai igyekeztek iskolai és munkahelyi kötelezettségeiknek a végére járni, illetve egyre inkább kiszakadni az itthoni mindennapokból és hangolódni az izgalommal várt ismeretlenre. Persze a fő hangsúly a műsoron, a zenekarral való közös munkán volt, de a személyes beszélgetések során már rendre előkerültek apró, tisztázni való részletek, pakolási, utazási praktikák, szokások. Majd felvirradt a napja, és 2019. július 1-jén délután 17.30-kor elindult a Nyírség Táncegyüttes Spanyolországba.
Genova
20 órányi buszos utazás után megérkeztünk első pihenőhelyünkre, Genovába. Az olasz kikötőváros olyan, mintha a hegyek és a tenger közé szorult volna. Szűk utak, hidak, utcák. Némi bolyongás után megtaláltuk autóbuszunk és sofőrjeink pihenőhelyét, majd helyi tömegközlekedéssel 1 órát utazva megpillantottuk a tengert. Itt mindannyian megnyugodtunk, fürdőztünk, napoztunk, bámultuk a hatalmas konténerszállító hajókat, a leszálló repülőgépeket. A kellemes délutánt a belvárosban folytattuk, ahol egy igazán olasz étteremben töltöttük az estét. Tőle pár méterre Kolombusz Kristóf házát is meglátogattuk. Jót ettünk, ittunk, sétáltunk, majd továbbindultunk következő úti célunk felé.
Barcelona
Újabb 900 km buszozás után, Dr. Kovács Barnabás Főkonzul Úr meghívására megérkeztünk Barcelonába. A szállásunk elfoglalása, ebéd és pihenő után elindultunk a IV. Katalóniai Magyar Táborba, ahol műsort adtunk spanyol-magyar vegyes házasságban élő és az anyaországtól távol szakadt magyar gyermekek, és a főkonzulátus munkatársai örömére.
Engedje meg, hogy a legőszintébb hálánkat kifejezve, megköszönjük ezt a csodálatos táncbemutatót, amely osztatlan sikert aratott a gyerekek és a résztvevők között egyaránt. A legkisebbektől a legnagyobbakig mindannyian erősödött és büszkén viselt magyarságtudattal figyelték a műsort, és az Önök közreműködésének köszönhetően egy felejthetetlen élménnyel gazdagodva jöttek el a táborból.
(Dr. Kovács Barnabás Főkonzul Úr köszönő leveléből)
Mi is hasonló jó élményekkel hagytuk el a Casa De Colonias Mas Po Canyadó-t, és köszönjük Főkonzul Úrnak a felkérést. A másnap a turizmusé volt. Bár kevés volt az idő, amit Barcelonában tölthettünk, Antoni Gaudí remekműve, a La Sagrada Familia, a város leghíresebb utcája, a La Rambla, és az FC Barcelona világhíres stadionja, a Camp Nou tárt karokkal várt a táncosokra. A rövid, de tartalmas városnézés után elindultunk turnénk újabb állomása felé.
Portugalete
Ez a Nyíregyházától 2600 km-re lévő város nem ismeretlen a Nyírség Táncegyüttes számára. 15 évvel ezelőtt – 2004-ben – már járt itt az együttes, amikor a város nemzetközi néptáncfesztiválja meghívta az abban az évben az Európai Unióhoz csatlakozott 10 országot, és Magyarországot együttesünk képviselte. Ezúttal – 2019-ben – az Ikusgarri Táncegyüttes meghívására érkeztünk a városba. Ők Repelega városrész kiváló táncegyüttese több korosztállyal, ügyes utánpótlással, önálló székházzal, próbateremmel. A főtéren adott közös műsorunk a turné legjelentősebb bemutatkozása volt. A műsor előtt a város polgármestere köszöntött minket a városházán. Este pedig táncházzal és rengeteg finom étellel, itallal vártak minket. A zenekaraink felváltva muzsikáltak, lelkesen tanultuk egymás táncait. Kiváló este volt.
Persze a táncos eseményeken túl jutott idő városnézésre is. Eljutottunk még a Vizcaya híd tetejére is, ahol a szédítő mélység felett olykor remegő lábakkal sétáltunk, de remek kilátás nyílt a városra, a kikötőre, az óceánra, így nem hagyhattuk ki a programból. A csodás panoráma után a helyi vasárnap délutánok hangulatába csöppentünk, amikor az egyik téren táncoló párok sokaságát láttuk. Latin zene szólt, összesimultak a párok, és kiválóan táncoltak… Többünket magával ragadott az élmény, nem hagyhattuk ki, hát beálltunk közéjük mi is.
Volt még egy jelentősebb városi sétánk, ami éppen az éjszaka közepére esett. Részletes beszámolóba most nem bonyolódnánk, de annyira jókedvű, vicces és kalandos volt, hogy ennek az élményét is a szívükbe zárjuk.
Bilbao, Bakio, San Juan de Gastelugatxe, Arrieta
A műsorok mellett ellátogattunk Baszkföld fővárosába, Bilbaoba is. A Guggenheim Múzeum és környéke igazán méltó központja ennek a tényleg nagyon tiszta, és nagyon szép városnak. A hatalmas kültéri szobroknál készültek a képeink, nem hagytuk ki Jeff Koons szobrát, Puppy-t, a hatalmas virágból készült kutyát sem, ami teljes virágzásban volt ott jártunkkor. Nagyon vártuk, és végül Bakioban megláttuk az Atlanti-óceánt is. Sajnos nagyon kevés időnk volt ott fürdőzni, de a kiváló, napsütéses időjárás, a hely nagyszerűsége és a homokos part nyugalma még ezt is feledtetni tudta.
Újabb hidegrázós élmény volt San Juan de Gastelugatxe. Egyrészt mert csodálatos természeti képződmény az óceánba nyúló szikla, tetején a kis kápolnával. Nem véletlenül a világ nagy helyeinek egyike, és nem véletlenül választották a Trónok harca egyik helyszínéül. Másrészt pedig, mert egy lánykérés szem- és fültanúi lehettünk a gyönyörű helyen, ami pedig még inkább felejthetetlenné tette a látottakat. Tícia és Kristóf! Isten éltessen Titeket sokáig!
A turné táncos részének zárásaként a kis hegyi falu, Arrieta lakóinak is táncoltunk. A falu főterén tervezték a szervezők a műsort. Szokásainknak megfelelően el is kezdtük kitalálni, hogy hova pakoljunk, hol öltözzünk, hol álljon a zenekar, amikor a tanácstalanságot látva a legközelebbi ház tulajdonosa felajánlotta lakását. Így ott rendezkedtünk be, és adtunk jó hangulatú műsort. Köszönet érte!
Milánó
Spanyolország, illetve Katalónia és Baszkföld élményével a lelkünkben ültünk fel újra az autóbuszra, és indultunk haza. Átutazva egész Dél-Franciaországot, az Alpok gyönyörű hegyvonulatai között, egy 13 km-es alagúton keresztül jutottunk el Olaszországba. Az utolsó pihenőnk a divat fővárosában, Milánóban volt. Sajnos a hosszú utazás kiszámíthatatlansága miatt egészen késő este értünk a városba. Egy nagyon jó fej török éttermes megvacsoráztatta a csapatot, majd – ha már ott voltunk – nekivágtunk a milánói éjszakának. Furcsán jó érzés volt a mindig turistákkal teli tereket, utcákat éjjel bejárni, a milánói dóm előtt, a tér közepén lepihenni, a világ egyik első bevásárlóközpontjának és a város szalonjának is nevezett Galleria Vittorio Emanuele II elegáns üzleteit látni, vagy a világ egyik leghíresebb operaháza, a Milánói Scala épülete előtt sétálni.
Elfáradtunk. A hosszú turné utolsó éjszakája után még újabb 20 óra buszozás várt a csapatra, amíg 5650 km utazás után, épen, egészségesen, tele élményekkel megérkeztünk Nyíregyházára. Egy filmes fordulattal összefoglalva: Jöttünk, láttunk, visszamennénk… 🙂
A táncosok tollából
Egy nagy vágyam teljesült ezzel az úttal! Mindig is szerettem volna eljutni Spanyolországba, amit nagyon köszönök, hogy valóra vált. Több olyan helyre eljutottam, amit eddig csak a bakancslistámon őrizgettem: a Sagrada Familiát látni, vagy az Atlanti-óceánban megmártózni. Szívmelengető volt a Barcelonában élő magyar gyerekeknek műsort adni, és együtt táncolni velük. Az Ikusgarri együttes szeretetteljes, barátságos fogadtatása végigkísérte a Portugaleteben való tartózkodásunkat. A feszített tempó ellenére, minden percét élveztem, és újra megismételném! Köszönöm ezt az életre szóló élményt!
Az út nagyon fárasztó volt, de megérte, mert ez által csoda helyekre eljutottunk, amit köszönök. Kicsivel jobb lett volna, ha több időnk van szétnézni minden városban, ahol jártunk. Én nagyon, de nagyon vártam Milánót, azt a legjobban, és ahogy történt, a miatt egy kicsit szomorú vagyok, mert máshogy terveztem. De ezt leszámítva én elvoltam a szálláson is, és a kaja miatt se sírtam, mert jó volt. Szóval 10/11. Máskor legyen több fürdőzés!
Úgy gondolom, hogy nagyon összeszedett és jól megszervezett volt ez a kis kiruccanás. Néha úgy gondoltam, hogy egy-egy helyen jobb lett volna több időt eltölteni. Sajnálom, hogy sokszor sietni kellett. A helyek ahova elmentünk gyönyörűek voltak, és egy percet sem bánok az útból! Köszönöm szépen, hogy részt vehettem ebben a csodálatos és kalandokkal teli élményben!
Nagyon jól éreztem magam ezen a 10 napon, amit az együttessel töltöttem. Nagyon sok és jó programon vettünk részt, amelyek egy életre szóló élményt adtak nekem. Jó érzés az, hogy jobban megismerhettem az együttest, az embereket. Úgy érzem, hogy jól döntöttem, hogy nem hagytam ki ezt az utat. Köszönöm szépen a jó emlékeket és élményeket!
Hát azt hiszem, nem kell túlságosan részleteznem, hogy számomra miért marad örök emlék ez az út. A lánykérésemet nem is tudtam volna ennél különlegesebbnek, tökéletesebbnek elképzelni. Mindenellett még megemlítenék pár dolgot, amiért szívesen fogok visszaemlékezni erre az útra. Először is egy nagy álmom vált valóra. Régóta szerettem volna eljutni Spanyolországba, egy picit belekóstolni más kultúrába is. Egy kis apró dolog az utazásunkból, de mégis mély nyomott hagyott bennem: szívmelengető élmény volt számomra látni azt, ahogyan az idős párok szenvedéllyel táncolnak, akár a fiatalok vasárnap délutánonként. Szívesen újra élném azt a pár percet, amikor beálltunk mi is közéjük táncolni. Annyira filmes jelenet volt. Barcelona és Bilbao sem okozott csalódást, gyönyörű látvány volt mindkét város. Azt sajnálom, hogy nem jutott több idő egy-egy városra. Az út során feszegettem a határaimat. Ezalatt értem azt, hogy hallal halat ettem annak ellenére, hogy nem nagyon szeretem, valamint megkóstoltam életemben először a kagylót és a polipot is. Kellemesen csalódtam! Ha már a határok feszegetéséről beszélünk, nem gondoltam, hogy képes vagyok ennyi sétára ilyen kevés alvással. De szerencsére ezt is túléltem. Maradandó emlék, amin szerintem még évek múlva is sírva fogok nevetni, az a rendőrös kaland. Összességében nagyon nagyon jól éreztem magam, de amennyire jól éreztem magam, annyira el is fáradtam.
Ez a spanyol út egy elég kemény menet volt az együttes számára, amit kiválóan végig toltunk. Rengeteget utaztunk, szám szerint 5650 km-t, ami alatt rengeteg jó és szép helyen jártunk. Megmártóztunk a Földközi tengerben és az Atlanti óceán hullámait is meglovagoltuk. Az út is annyira volt hullámos, mint a tenger s az óceán vize. Nagyon vártam már ezt az utat, hiszen beléphettünk a hatalmas Camp Nou kapuin, végig sétálhattunk Barcelona utcáin, valamint a Gucci és a Versace hazájában is. A nevetés minden egyes pillanatban jelen volt. Mindenre találtunk olyan jellemzőket, jelzőket, amiktől mindenki a hasát fogta a nevetéstől. Az legeslegjobb pillanat az volt, amikor megkérhettem a barátnőm kezét és igent mondott. Nagyon örülök, hogy elmehettem, elmehettünk erre az útra és az együttessel lehettem. Az út élményei egy mondatban: A barátnőm igent mondott.
Először is köszönöm szépen ezt az életszóló élményt minden fáradtsággal, idegeskedéssel, rohanással, nevetéssel és velejárójával együtt. Azokat a látványokat és élményeket, amiket itt szereztem sosem felejtem el és mindig hálás leszek érte. Bár a repülőgéppel utazást támogattam eleinte, egyrészt, mert még sosem utaztam repülővel, másrészt gyakran utaztam busszal külföldre és mindig kínkeservesen telt el az idő. Utólag visszagondolva a buszút is része volt az élménynek és az emlékeknek, több időt tölthettünk együtt, és a csapatépítésben is része volt Busz nélkül kevesebb helyre juthattunk volna el ilyen rugalmasan, kevésbé fájna a gerincem, és még kevesebb poén született volna a két forma 1-es buszsofőrünkről. A spanyol út egyetlen negatív élménye számomra az állandó rohanás volt, ami rányomta a bélyegét az élmények megélésére. Például óceánt nagy részünk most látott először. Talán az egész út legnagyobb élménye volt látni és érezni. Mindenki önfeledten boldog volt, és mégis a legkevesebb idő jutott rá. Ezt leszámítva rengeteg pozitív élménnyel gazdagodtam. Az óceán után számomra a legnagyobb élményt San Juan de Gaztelugatxe okozta, ahol a látványra rátetőzve még a gyerekkori barátnőmnek is megkérték a kezét. Mindent összegezve életem legkalandosabb, leghosszabb, legfárasztóbb, legemlékezetesebb utazása volt. Ilyen élményben másnak talán életében soha nem lesz része. Köszönöm!
Egy évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy egy ilyen csapattal, egy ilyen nagyvonalú, és érdekes utazáson vehetek majd részt. Olyan helyekre jutottam el a Nyírség által, amelyekre valószínűleg önállóan sosem jutottam volna el. Sűrű volt, nem a pihenésről szólt az biztos, de végül is nem is azért jöttünk. Ez az utazás számomra azért is volt érdekes, mert sok embert megismerhettem úgy, mint még eddig nem. Van, akiben pozitívan, van, akiben negatívan csalódtam. Visszagondolva szerintem nagyon jó volt.
Kicsit későre fogok neki a kis élménybeszámolómnak, de csak most gyűlt annyi energiám, hogy bárminek is neki fogjak. Először is nagyon köszönöm, hogy ott lehettem veletek, ezen a csodás egy hét két napos úton! Rengeteg élménnyel, tájjal, látnivalókkal gazdagodtam, ami eléggé maradandó! Nagyon sok olyan dolog történt, amit majd büszkén fogok az unokáimnak mesélni!
Nagy élmény volt visszatérni oda, ahol már jártunk 15 évvel ezelőtt, jó, hogy megmutathattuk ezt a vidéket azoknak a táncosoknak, akik még akkor nem voltak az együttes tagjai, s bár ismerős volt a terep, mégis sok újat láttunk, új élményekben volt részünk. San Juan de Gaztelugatxe fantasztikus hely (és micsoda időzítés volt az a lánykérés!). Megható volt a magyar gyerekek táborában fellépni Barcelonában, és a kis hegyi falu, Arrieta házai is csodás háttérvásznat festettek műsorunkhoz. Az meg hab volt a tortán, hogy láthatunk belülről egy baszk otthont, ahol a falon ott függ a Guernica másolata… Emlékezetes lesz ez az út is, egy szuper csapattal!
